II. Ifjúsági Olimpia Nanjing (Kína)

2014.08.20. Szerda Negyedik versenynap a kerékpáros ágban. Tegnap a BMX versenyen szerepeltek a Magyar kerekesek. Ma az MTB cross-country számban voltunk érdekeltek Megyaszai Lilla és Erdélyi Attila révén. Reggel 7 órakor indult a közvetlen járat a kerékpáros helyszínre. 8 órakor kezdődtek az edzések, majd azt követően a futamok. A lányok rajtja előtt kisütött a nap, de a levegő nagyon párás volt. Pontszerzés volt a cél mind két számban.

Lilla és Atilla a következőképpen élte át a versenyt:

 

 

Megyaszai Lilla Az első sorba szólítottak 7.-ként, így optimális helyzetből kezdhettem a versenyt. A rajtom jól sikerült második helyen kezdhettem meg az első hosszabb mászást, ahol ment a harc, lökdösődés a helyekért és itt vissza is estem a 14. hely környékére. A második kör elején a hosszú betonos emelkedőre egyedül fordultam ki és a nagy szembe szél eléggé kivette az erőmet, és az emelkedő tetején éreztem, hogy meg kell egy kicsit állnom, mert szédültem ez így nem lesz jó, ez talán a párás levegőnek is köszönhető hisz nem vagyunk az ilyenhez szokva. A rövid megállás után éreztem jó lesz ez, utána rövid mászás után jött egy hosszabb lefele és ez helyre is tett kezdtem felvenni a tempót. A harmadik kört 16-17.-ként kezdtem aztán utolértem az előttem tekerő versenyzőket és ez a 13. helyre volt elég a végén egy sprinttel.

 

Erdélyi Attila A mai napon, Augusztus 20-án került megrendezésre a cross-country futam, ami nekem itt az ifjúsági olimpián a második és egyben fő versenyszámom. A kora reggeli kelés is nehezen ment, enyhe gyomor és fejfájással ébredtem. Nem gondoltam, hogy bármi komolyabb bajom lenne ezért elkezdtem összepakolni a versenyhez szükséges felszerelést. 6 óra 20-kor találkoztunk az étkezőben, próbáltam enni de nem nagyon ment a hasfájás miatt. 7-kor egy direkt járattal indultunk ki Laoshanba a verseny helyszínére. Míg Lilla melegített a saját futamára én próbáltam feküdni, leülni vagy állni, hogy valahogy ne fájjon. Miután elrajtoltak a lányok elkezdtem görgőn bemelegíteni.

 

Danit megkértem, hogy olajozza be a láncom görgőzés közben, de amikor le akarta törölni a régi olajat a váltó bekapta a rongyot, felcsavarodott és letört. Kénytelen voltam MTB-vel folytatni a bemelegítést. Eközben Dani elment a szervizbe és szerzett egy jobbminőségű hátsóváltót. Hangos sípszó után befejeződött a melegítés és elkezdődött a rajthoz szólítás. Második sorban kaptam helyet. Még a rajt előtti percekben sem éreztem jól magam, féltem, hogy kört fogok kapni vagy ki kell majd álljak.

 

Eldördült a puska. A rajt utáni pillanatban kb.5.-6. helyen álltam, de az első emelkedőn visszacsúsztam az utolsó előtti helyre. Frissítőhöz érve kezdtem magamhoz térni és utolérni az előttem haladókat. Sok versenyzőt megelőzve a kör végére felértem a pontszerző 16. helyre, majd a 2. kör elején leelőztem még egyet, ezután egyedül haladtam. Nem láttam magam előtt senkit és mögöttem sem. Amikor kiindultam az utolsó, azaz 6. körömre megláttam a távolban egy dán srácot. Vérszemet kaptam! Kiálltam a nyeregből és egy óriási sprintet indítottam a célegyenesben. A közönség tombolt és ez még egy kis energiát adott. Végig közeledtem hozzá, és végül az utolsó meredek, rövid emelkedőn sikerült megelőznöm. Ezt már csak egy hosszú lejtő követte, s éreztem, hogy nem tud visszaelőzni. Útközben még egy versenyzőt utolértem. Hirtelen azt hittem, hogy körözött versenyző, de amikor még ő is megindult rádöbbentem, hogy nem.

 

A célegyenesbe érve még közeledtem hozzá, de nem sikerült megelőznöm, így 2 másodperccel lemaradva a 14. helyen értem célba. Jó lett volna, ha még van 1-2 kör, mert pont a végére lendültem bele, de ezzel az eredménnyel is meg vagyok elégedve.

 

Köszönöm a segítséget a Magyar kerékpáros edzőknek és versenyzőknek egyaránt.