Kína 1.

2014.08.15. Péntek 2. A BMX pályáról egyenesen a falu ebédlőjébe mentünk. Az étkező egy négyemeletes impozáns épület és folyamatosan a sportolók rendelkezésére áll. Három emeleten található étkező, és amikor egy megtelik, megnyitnak egy újabb szintet. Minden csomagot és táskát a földszinti megőrzőben le kell adni. Ebéd után a sportolók a szálláshelyre, én és Soma a városba indultunk. Az asztalitenisz versenyek helyszínénél szálltunk le és egy nagy sétát tettünk a városnak ebben a részében. A közlekedésről már több alkalommal írtam, és lassan kezdünk hozzászokni, de még mindig történnek számunkra szokatlan dolgok. Az áruk és egyéb dolgok szállítására háromkerekű kerékpárokat használnak, amiket a lehetőségek határáig pakolnak és többnyire piros jelzésnél keresztbe közlekednek az utakon. Tömegével közlekednek elektromos kerékpárokon, és amikor az eső elered az esőköpenyek ezerféle ötletes és nevetséges változatát használják.

 

Alapvetően nem voltam éhes, de természetesen megkóstoltam két az utcán készített Kínai ételt.

 

Valami 1.: nagy kerek platnira merőkanállal sós-édes tésztát tesznek, melyet egyszerűen egy közönséges spaklival kennek szét, és amikor egy kicsit megszilárdul, két nyers tojás kerül a tetejére, amit szintén elkennek. Kétféle ismeretlen zöldség, majd előre elkészített darált hús keverék kerül rá. Félbehajtva, egy kicsit még sütik, beledobják egy nylon zacskóba és máris ehető.

 

Valami 2.: nem láttam az elkészítés módját csak a végterméket (talán jobb is). A pozsonyi kiflihez hasonló a formája csak nincs annyira elnyújtva a két vége. Zöldségekkel, fűszerekkel kevert töltelék került bele, majd forró olajban kisütötték. A megvásárlás menete nem volt egyszerű. Először a szomszédságban lévő kocsmában/büfében kellett váltanom 6 juan-ért egy jegyet, mely ebben az esetben egy fakéreg szerű valami volt. Majd ennek leadása után kaptam meg az ételt. Finom volt.

 

Soma a legnagyobb győzködésem ellenére sem kóstolta meg egyiket sem, betartva a csapatvezetés erős javaslatát.

 

Este későn érkeztem a szállodába és az asztalon egy digitális lázmérőt találtam, rövid szövegű leírással, ha lázam lenne, forduljak azonnal orvoshoz. Kicsit megijedtem, hogy valaki már tudja, hogy beteg vagyok, vagy leszek az utcán megevett ételektől, csak én nem tudok róla!

 

Talán akkor tudom meg, hogy beteg vagyok, ha lázam lesz! És ha lázam lesz, akkor tudom meg, hogy nem volt jó az étel! Vagy jó volt az étel és nincs is lázam, amit nem tudtam eddig, de kellett hozzá a lázmérő, hogy tudjam, hogy nincs is lázam.

 

Fáradnak érzetem magam, lezuhanyoztam, nem mértem lázat és elaludtam.

 

Holnap este megnyitó ünnepségre megyünk.