Szingapúri napló 3.
Nyolc órakor ébredtem, hívtam Somát, ma országúti időfutam verseny volt. Nem sikerült valami jól, ugyan Stubán Ferike mindent megtett, 28. lett és az országonkénti rangsorban visszaestünk a 23. helyre. Érdekes, hogy a Franciák, Amerikaiak, nagyobb bringás országok nincsenek jelen.
A tegnapi mtb versenyen történtek érdekes dolgok. Elszakadt a lánc, vagy kitekeredett a pedál, természetesen távol a szerelő zónától, úgyhogy tolni kellett körbe a bicajt. Ami a pályát illeti, nem volt valami nagy szintkülönbség, viszont nagyon sok fordulót iktattak be. Ennek ellenére, na meg a klímának köszönhetően nagyon elfáradtak a versenyzők. Egy szakaszon egyszerű kövekből építettek egy lépcső szerű lemenőt, ahol többen is estek, közöttük Zsófi, még edzésen.
Mikor elindultam a hotelból tervszerűen szandált vettem fel, bízván abban, hogy nem fog esni. Kb. egy órát voltam egy üzletközpontban, térképet, s egyéb apróságot vettem. Szakadt az eső, de a metróban ezt csak az üvegen keresztül láttam. A kerékpáros központhoz közeli megállónál már nem esett, viszont a csatornák nagyon nehezen nyelték el a vizet, bokáig érő vízben gyalogoltam.
Délután 2 órától edzés a BMX-eseknek. Zsófi és Patrik volt érdekelt. Ugyan öt óráig tartott volna, de eleredt az eső, s ezért idő előtt befejezték. Parik jól ment, javultak rajtok, viszont a harmadik szakasz leküzdése továbbra is döcögős. A 44-es első lánckerék helyett én eggyel nagyobbat tettem volna fel, de Patrik szerint így jó. Zsófinak változatlanul sokat kell még tanulnia, de ezt tudtuk akkor is, amikor elkezdtük a felkészülést. A nagyobb és hegyesebb akadályoknál, gyorsabb tempónál felvágódott a BMX hátulja. Túl sok időt töltött a kanyarokban és nem találta az ideális íveket. Edzés végére azonban javult a mozgás. Holnap időmérő, majd verseny. A negyeddöntőben és a középdöntőben is három futamot mennek a továbbjutásért.