Szingapúri napló 5/másképpen

08.20. Péntek

Ma reggel Jackie Chan-nal jöttem együtt a liftben a reggelihez, de ebben nem vagyok teljesen biztos, egy kicsit öregebbnek tűnt, mint a filmekben.  Nekem itt mindenki majdnem egyformán néz ki. Érdekes ország Szingapúr, szigorú szabályokat hoznak egyes dolgokban, pld. 100 dollár büntetés jár a metróban való ivásért, evésért, 500 dollár a dohányzásért, 5000 dollár a gyúlékony anyagokat tartalmazó dolgok használatáért, 5 dollár, ha nem eszed meg az ételt, amit a hotelban büfés reggeli alkalmával nem fogyasztottál el. Ugyanakkor a teherautók platóján mindenféle ülés nélkül a deszkán utaznak az emberek. Elképzeltem, hogy egy-egy nagyobb fékeznél mi történhet velük.

Lehet, hogy nem tudtam teljesen átállni az itteni időhöz, de az biztos, hogy hajnali fél hatkor felébredtem ma, miközben aludhattam volna legalább kilencig. Szóval teljes a zavar.

Az első nap amióta megérkeztem, hogy nincs sportprogram a bringásoknak. Természetesen mehetem volna az uszodába, vagy más helyszínre de tegnap megegyeztünk, hogy ma lemegyünk a kikötőhöz mindannyian. 11 órára beszéltük meg a találkozót, de Soma este hívott, hogy tízre menjek. Szakadt az eső megint, de ez nem újság ezen a környéken, konkrétan Szingapúr az egyenlítő közelében van, s ez itt mindennapos. Nincs értelme felvenni az esőkabátot, mert, ha a szabadban maradok 10 perc alatt megszárad rajtam minden.

A mai délelőtt vásárlással telt. Először az indiai negyedben, majd Szingapúr „váci utcáján” Orchard Road-on tettük próbára az eladók türelmét. Minden Szingapúrral foglalkozó úti beszámolóban azt olvastam, hogy olcsó minden. Sajnos ez nem így van, ráadásul, minden élvezeti cikk a magas büntető adó miatt meglehetősen drága.

Holnap reggel edzés a kikötőben, majd délután szabad program. Remélem az országúti versenyen rendben lesz minden, ugyan két nagyon éles visszafordítót is beiktattak a rendezők.