Ausztráliai BMX vb. napló 1.

Beküldte admin - 2009, július 22 - 00:00

 

Repülőgépen arra gondoltam, mikor Ausztrália felé tartottunk, hogy mekkora siker volt a BMX Banditák című film, melyet a nyolcvanas évek elején játszottak a mozikban Magyarországon.

Ausztrál film volt és talán innen jutott eszembe a kapcsolat a BMX és Ausztrália között. Számtalanszor néztem meg, s bevallom tetszett.

Első napok július 19., 20., 21. vasárnap, hétfő, kedd.

Július 19-én találkoztam a versenyzőkkel Babarczi Balázzsal (Balázs), Igar Balázzsal (Csiga) és Rozsenich Gáborral (Gábor) a ferihegyi reptéren. Irány Adaleide Dél-Ausztrália a 2009. évi világbajnokság helyszíne. Nagyon fontos a hazai kerékpár sportnak a vb. való minél jobb helyezés elérése, hiszen részvételi lehetőséget itt lehetett szerezni a szingapúri ifjúsági olimpiára.

Az útvonal London, Bangkok, Sydney, Adelaide a repülőjegyek szerint 23 óra.

Jómagamnak is jutott egy BMX mert Gábor cruiserét nekem kellett feladni. Rátettük a mérlegre és kiderült, hogy az engedélyezett 23 kiló helyett 34-et mutat a mérleg. Szerencsére a hölgy nem figyelt s csak a bringa egy részét tettük a mérlegre. A lelógó részt egyszerűen alátámasztottuk a laptopommal (még jó, hogy volt nálam) és sikerült letornászni a kilókat 21-re. 19-én London, 20-án Bangkok, 21-én reggel Sydney. A bringákat gyorsan megleltük Gáborral. Akadt némi probléma a csomagokkal, kicsit késve találtuk meg őket, ráadásul az Ausztrál vámos különös precizitással és csiga lassúsággal nyitotta ki mindegyik táskát, illetve doboz, miután külön választottak bennünket a sor elején. Gábor és én egy külön folyóson, Csiga és Balázs a végeláthatatlan sorban. A vámos segítségével végül sikerült 7.45-kor belépnünk a belföldi járatokat indító terminálra. A gépünk 8.20-kor ment, s esélyünk sem volt, hogy elérjük, de legalább a következők valamelyikére felszállhatunk. Újabb cirkusz Gábor bringájával, csak itt több a felső határ (32) és a nem lehetett a „támasztásos” módszert használni. Szóval lakatkulcs keresés, nyitás több dolog eltávolítása a táskából. Végre 31 kiló. Minden rendben és mivel a pultos nő nem figyelt, újra vissza a táskába. Később rájöttünk, nagy hiba volt, hiszen a bringát nekünk kellett vinni a feladási helyre, ahol újra kiderült, amit mi egyébként is tudtunk, nehéz!! Szóval, ismét kulcs, lakat, stb. és a felesleg az én táskámba.

Végre megérkeztünk. Telefonon felhívtam a gépkocsi kölcsönző céget és 10 perc múlva száguldottunk a telep felé, ahol megkaptuk a jobb kormányos autónkat. Irány a szálloda, kipakoltunk, majd alvás másnap reggel 7-ig.

Borbély Ferenc