Borbély Ferenc pekingi naplója
08.18. hétfő
Ma érkezett el az a pillanat, mikor teljes mértékig tudatosult bennem, hogy ez nem álom. Ez valóság!! Itt vagyunk a Pekingi Olimpián. Reggel hat óra 20 perc, ébresztő, gyors tisztálkodás, irány a mosoda a leadott ruhámért. A falu bejárata előtt több száz ember fényképezőgépekkel felszerelkezve lesi a be, illetve kilépő sportolókat, vezetőket. Különböző jegyeket, kell aláírnunk, mely egy fajta autogramként működik. Hét órakor találkozó Anikóval és Vilmossal, gyors reggeli, majd bringákra felpakolva, irány a buszmegálló, ahonnan különjáratok indultak a pályára. Rendőri felvezetés mellett mentünk a kerékpáros helyszínre, majd a pályára. Végre ellenőrizhettem a listát, melyen Anikó is szerepelt (Halle Luja). Ugyan teljesen más startszámmal, mint az előző megbeszélésen jeleztem. A vezető bírót, a helyettesét, s a nevezés vezetőjét is személyesen ismerem, s talán ennek köszönhetően, 5 perc alatt végeztünk, gyors számcsere a táblán. Végre minden rendben, de azért ellenőriztem a számítógépen az adatokat. Forróság, pára, ez jellemezte a de. edzést. Anikó nehezen barátkozott meg a 3 emelet magas indítódombbal, de az edzés végére minden rendben lesz remélem. Vilmos de. folyamán kicsit óvatosan kezdett, de később egész jól belelendült. Pro szekció akadályait próbálgatta. Két órás szünet után megkezdődtek a du. edzések. Anikónak és Vilmosnak is egészen jól ment szerintem. Nagyon furcsa a klíma, mérsékelt a meleg ugyan, de nagyon nagy a páratartalom. Néha én is szenvedek, hát még a versenyzők. Nagyon elfáradtak, jól esik majd a pihenés, bár úgy terveztük, hogy atlétikai versenyre megyünk. A szünetben megnéztem a pálya kerékpáros arénát. Hollandok, belgák, kanadaiak edzetek. Elképesztő iramban tekertek a kanyarokban. Lenyűgöző, hogy mennyire felkészült itt minden, mint ahogy az egész Olimpia során tapasztaltam. Este még jelentkezem.