Szingapúri napló 2.

08. 17 kedd

Minden csapatvezető és helyettes kapott egy mobiltelefont, amit csak helyi hívásokra lehet használni. Tegnap éjjel mikor lefeküdtem mindkettőn beállítottam az ébresztőt. Az egyik csörgését nem halottam, viszont a másik erősebb hangjára felébredtem.

Gyors reggeli, majd rohanás a metróhoz, kávés pohárral a kezemben. Nagyon forró volt, s nem volt időm megvárni, míg meghűl. A metró megálló 2.5 km-re van a pályától, egy lakótelepet és agy 6 hektáros füves területet kell gyakorlatilag körbe kerülni. Mivel idő szűkében voltam egyszerűen átgyalogoltam a mezőn. Állítólag itt mindenért büntetnek, de ezt megúsztam. A hivatalos versenyzői és vezetői bejárat 800 méterrel odébb van, reméltem, hogy a nézői bejáraton be tudok menni. Rögtön észre vették, hogy nem jegyem van, de nagy esküt tettem, hogy a következő alkalommal nem próbálkozom itt. Persze szerdán megint megpróbálom. Éppen Zsófi rajtjára értem ki. Öt kört kellett tekerniük. A harmadik kör után bementem Somához segíteni a frissítő állomásra. Zsófi a 16 helyen tekert, s nekem úgy tűnt, hogy nem fáradt annyira. 17. ként fejezte be szerezve 40 pontot a csapatnak. Cseh 1., Svájc 2., Kanada 3. helyen végzett. Péter jól kezdett, hét kört kellett teljesítenie. 15. helyen ment, de az ötödik kör után kicsit szétesett a mozgása és nem tudott túl lendülni a holtponton. 14.-ként ért célba, ami 66 pontot ért. Összetettben a 18. helyen állunk. A verseny után a csapat országútival levezetni ment, én pedig a faluba a magyarok szállás helyére. Beszámoltam Molnár Zoltánnak (Magyar csapat vezetője) a történtekről.

A hotelba menet ebéd és vacsora együtt az olimpiai falu éttermében, majd újból metrózás következett. Holnap nem kell olyan korán kelnem (6 óra), talán látok valamit Szingapúrból is, bár két órára a pályán kell lenem. Az utazás kb. 1,5 óra.