Borbély Ferenc pekingi naplója

Előző este a szállodában nem akartam a tárolóban hagyni a BMX-et, így a szobámban kerestem alkalmas helyet.

 

Fél nyolckor ébredtem a helyi taxisok ordítozására, mely nem volt komoly, csak beszélgettek. Ittam egy kávét, majd kilenc órakor találkoztam Vilmossal és Anikóval a Magyar csapat szállás helye előtt. Reggelizni mentünk, mely a bőség tudatában nem is olyan egyszerű. Végül a nagy válogatás közepette, vajas, szalámis, illetve sajtkrémes zsemlére sikeredett a mutatvány. Kávépultok vannak több helyen, de meglehetősen pocsékot adnak, kivéve a Mc Donalds kávézóját, de ott meg kétszer kell sorba állni. Egyszer azért, hogy megrendeljük, s utána pedig még egyszer a kávéért. Megéri, mert ez kiváló. Persze a Magyar találékony mert másodízben már csak oda álltam, ahol adták. De. vásároltunk a helyi boltban, majd megbeszéltük, hogy ki, hova megy. Vilmos a városba ment, én Anikó ebéd után férfi vízilabda meccsre mentünk. A faluból menetrendszerinti buszok mennek minden eseményre. Persze nem volt belépőjegyünk az eseményre, de bíztunk abban., hogy nem lesz gond. Az első ellenőrző állomáson persze kiderült, hogy vizes versenyre szeretnénk bejutni kerékpáros akreditációval. Hosszas megbeszélés után, elmagyaráztam, hogy mi valójában csak a csarnokot szeretnénk megnézni, s eszünkben sincs bemenni. Nem hiszem, hogy elhitték, de bejutottunk. A második ellenőrző ponton már esélyük sem volt, s Magyar „B” közép közepén találtuk magunkat. Mérkőzés után vissza a faluba busszal, majd a vacsoraválasztás, elfogyasztás szörnyű borzalmai után tekerni mentünk Anikóval. Vilmos szorgalmasan költötte a pénzt valahol a városban.