Borbély Ferenc pekingi naplója

Délután Anikó és Vilmos ebéd után a városközpontba mentek vásárolni. Visszamentem a szállodába, szárogattam a ruháimat, s pihentem. A kerékpáros terület, melyben minden ágnak megfelelő pálya található, egészen fantasztikus. Mivel bringával közlekedem, így a Velodromban is ezzel megyek, ha megbeszélés van. A minap körbe tekertem a második emeleti folyóson, s pont eligazítást tartottak az önkénteseknek. Két oldalról kb. 15-15 fiú, lány vigyázban szemben áll egymással, hallgatja a középen álló főnököt. Csábított, hogy elmegyek a sorok között, de telibe találtam volna az eligazítót. Így csak a kezem emeltem fel, de ez is elég volt ahhoz, hogy kórusban mondják a Hellot. Aranyosak. A faluban teljes bringa őrület van. A többség összecsukható, olcsó kínai kiskerekű camping kerékpárokkal száguldozik, egyedül, vagy a csomagtartón állva, cipelve társát. Azt nehezen szokták meg viszont, hogy mi tudatosan megyünk szembe, s csak az utolsó pillanatban térünk ki. Ma már csak vacsorázni megyünk, s alvás.