Szingapúri napló 1/2

08.16. hétfő

Mindent átnéztek és végül is az első ellenőrző ponton sikerült átjutnom, miután kipakoltattak mindent. Belépni ugyan nem tudtam, hiszen a kártyám nem érvényes. Visszaküldtek az első ponthoz, mondván, hogy onnan kell menni a regisztrációs irodába. Újra ellenőrzés, újabb bicska cirkusz, újabb kipakolás.

Két órai jövés-menés után, végül minden megoldódott, de már nem volt idő, a Magyarok szállására menni, cipelve a csomagokat. Taxival mentem a hotelba. Gyors tusolás, ruha csere, majd metróval vissza a pályára, hiszen Patrik már hívott. Négy órakor csapatvezetői megbeszélés volt, semmi különös nem hangzott el, de lehet, hogy átaludtam az egészet. Nem sok időnk maradt a pálya elemzésére, ami egyébként nem olyan veszélyes, viszont nagyon technikás. Azért néhány dolgot gyakoroltunk. Az első szakasz minden akadályát ugrani kell. A második pro szekció, tehát csak ugrani lehet! A harmadik szakasz viszont nagyon trükkös, több lehetőség is van. Patrik teljes köre 35 másodperc volt. Rajtoknál az első kereket belevágta a gépbe, kétszer indult. Szerdán lesz időnk a pálya minden szakaszát megbeszélni, gyakorolni a rajtot. Délután a pályán derült ki, hogy Zsófi mtb váza elrepedt. A kerékpárgyártó céget értesítettük és a helyi képviselővel félóránként beszéltünk telefonon, hogy mire lenne szükségünk. Este hat óráig vártunk a pályán, semmi, végül az utolsó busszal mentünk a faluba. Este 10 óra után megérkezett a csere bringa darabokban, táskában, Malajziából. Felajánlottam Somának, hogy segítek összeszerelni éjjel, de szerinte elég idő jut rá reggel is. Valószínűleg látta rajtam a fáradságot, hiszen a repülő úttal együtt közel 30 órája voltam talpon, s csak útban lettem volna a szerelésnél. Éjfél körül értem a szállodába. A műanyag kártya kulcsom nem nyitotta az ajtót. Újabb fél óra és végre ágyba kerültem.

Holnap reggel Zsófi és Peti MTB versenye lesz.